„Öröm az arcokat nézni“ – Szamoránsky Anikó

0
8

Eljött az ideje, hogy utánpótlás edzőinket megkérjük, értékeljék a közelmúlt eseményeit. A sorozat hetedik részében az U11-es, az U10-es és az U9-es lány együtteseket vezetőedzőként irányító Szamoránsky Anikóval beszélgettünk.

Kezdjük a legifjabbakkal. Hogy dolgoznak az U9-es lányok?
A csapat jelentős része szeptemberben kezdett megismerkedni a sportággal, eddig mindössze egy fordulónk volt a szivacskézilabda bajnokságban. Megmondom őszintén, nagyon pozitívan csalódtam a lányokban. Egy hónap után az első mérkőzésükön egyáltalán nem illetődtek meg, öröm volt nézni az arcukon a felszabadult boldogságot. Nagy akarással, küzdéssel és szeretettel dolgoznak, ami repíti őket előre. Ezt természetesen nem úgy kell elképzelni, hogy azonnal profin kézilabdáznak, hiszen apró lépésekben haladunk, de a legfontosabb, hogy a lelkesedésük és a szívük a helyén van.

Az U10-es csapat szintet lépett tavalyhoz képest, idén már nagy pályán, 0-ás labdával játszanak. Megugrották a lányok a kihívást?
Kicsit vegyesek az érzéseim. A hozzáállással nincs semmi problémám. Jönnek edzésre a lányok, lelkesek, keményen dolgoznak, néha azonban megilletődöttséget érzek rajtuk. Ha valami nem sikerül elsőre vagy másodikra, azt harmadszorra már meg se próbálják. Természetesen időt kell adnunk nekik, hogy megszokják az új körülményeket. Folytatjuk a megkezdett munkát, jó előjel, hogy így is játszottunk nagyon szoros meccset. Bízom benne, hogy hamarosan meglesznek a sikerélmények is.

Az U11-es lányok már a gyermekbajnokságban bizonyíthatnak fordulóról fordulóra. Mennyire vagy elégedett az eddigiekkel? 
Óriási akarást látok a csapaton, nagyon szeretnénk továbbjutni. A csoportunk első két helyezettje folytathatja az alapszakasz után, jelenleg  a harmadikok vagyunk, így minden esélyünk megvan a céljaink eléréséhez. Kiélezett a bajnokság, ami nagyon hasznos a gyerekek fejlődése szempontjából. Erősebb ellenfelekkel szemben rengeteget tudunk tanulni. Sokat léptünk előre, egyre gyorsabb a játékunk és előremutató, hogy látunk a pályán és összjátékban gondolkozunk.

Miben vársz előrelépést elsősorban?
Abban, hogy soha ne adjuk fel a próbálkozást, legyen önbizalmunk megpróbálni újra és újra az adott játékelemeket. Semmi baj nincs azzal, hogy ha nem sikerül valami, de nem szabad elkedvetlenedni. Lépjünk tovább, haladjuk a megkezdett úton.