„Még nem tudom kimondani, hogy itt a vége“ – Juhos Kata

Hogy visszavonul, vagy csak szünetelteti pályafutását, azt még nem tudni. Egy biztos, csapatkapitányunk a 2017/2018-as szezon végén búcsút int a klubunknak, hogy élete következő szakaszában a családalapítás és a gyermekvállalás legyen az első. Juhos Kata 2013 nyarán még Földes Kataként igazolt Budaörsre, ahol hamar meghatározó alapemberré vált. Öt évvel, egy NB I/B-s bajnoki címmel, három élvonalban töltött szezonnal, több mint 130 tétmeccsel és 600 góllal később otthonaként tekint a városra és a klubra, amelytől most búcsúzik. 

Milyen érzések keringnek most benned? Hogy éled meg ezeket a napokat?
Nem estem kétségbe, hiszen jó dolgok várnak rám. Hosszú ideje tudatosan készültünk erre a férjemmel, most egyszerűen csak eljött az idő, a családalapítás ideje. Életem ezen új fejezete sajnos azzal az áldozattal jár, hogy búcsút kell intenem a klubnak és a városnak. Néha persze eszembe jut, hogy egy meghatározó korszak hamarosan lezárul az életemben, de igazán nem agyalok sokat ezen.

Visszavonulsz vagy csak szünetelteted a pályafutásod? 
Egyértelmű választ erre most nem tudok adni. Még nem tudom kimondani, hogy itt a vége a pályafutásomnak. 20 éve a kézilabda az életem, nyilván nem egyszerű elszakadni tőle. Meglátjuk, milyen lehetőségeim lesznek, nem egy játékos tért vissza már gyermekvállalás után. Most kisbabát szeretnénk, utána meglátjuk, mit hoz az élet. Soha ne mondd, hogy soha!

Kis időutazásra hívlak. Mikor dőlt el, hogy profi kézilabdázónak állsz?
Körmenden fogtam először labdát, Édesanyám és Viki edzésére mindig mentem, ott ismerkedtem a sportággal, majd 8. osztály után gimisként kerültem az ETO-hoz. Amikor 18 éves voltam, választás elé állítottak Győrben. Felajánlották nekem, hogy maradhatok a klubnál, játszhatok az ifi és a NB1/B-s felnőtt csapatban, vagy ha komolyan gondolom ezt az egészet és fejlődni szeretnék, akkor segítenek találni egy NB I-es csapatot, ahol stabil kerettag lehetek. Nem volt kérdés, céltudatos voltam, így kerültem Hódmezővásárhelyre, ahol három szezont húztam le. Ezt követte három év Veszprémben, majd egy Kiskunhalason.

Így jutunk el 2013-ig, mikor is Budaörsre igazoltál.   
Igen! Már a Halason töltött év előtt is képbe került a klub, de akkor még inkább az élvonalat választottam. Amikor én ideigazoltam, a tesóm már egy éve a csapatban játszott, így tudhattam, hogy jó helyre kerülök. A többi már történelem, öt év alatt gyakorlatilag második otthonommá vált a Budaörs Handball. Rengeteget kaptam az itt töltött idő alatt, igazi barátokat szereztem. Ezúton is köszönöm a csapattársaimnak, az edzőimnek, a szakmai stábnak, a szurkolóknak és a vezetőségnek, hogy ilyen jó közegben dolgozhattam! A pályán és a partvonalon túl is nagyon jól éreztem magam, kereknek érzem a történetet, nincs hiányérzetem. Biztos, hogy egész életem során a lehető legjobb szívvel gondolok majd vissza erre az időszakra.

Ki tudsz emelni számodra különösen kedves pillanatokat ebből az öt évből
Elsőként most egy Kozármisleny elleni meccsünk jut eszembe, ahol a tesóm időn túli hetesével nyertünk és egymás hegyén hátán ünnepeltünk. Nyilván a bajnoki cím, a feljutás az élvonalba, az első NB I-es győzelmek, amikor tavaly Mosonmagyaróváron kiharcoltuk a bennmaradást. Ezeket a pillanatokat soha nem fogom elfelejteni.

Amióta Budaörsön játszol, heti rendszerességgel foglalkozol gyerekekkel. Az edzősködés az életed része marad?
Ez egy igazán fájdalmas pontja a búcsúnak, hiszen nagyon hozzám nőttek a gyerekek, akikkel foglalkozom. Olyan energiákat adtak nekem, ami sokszor átsegített nehezebb, fáradtabb napokon. Nagyon hálás vagyok, hogy Budaörsön anno beledobtak a mélyvízbe és tapasztalat nélkül kipróbálhattam magam edzőként. Ma már öt év tapasztalattal és egy edzői papírral a zsebemben mondhatom, hogy jól érzem magam ebben a szerepben. Semmiképpen sem szeretnék lemondani az utánpótlás nevelésről a jövőben. Még nincs konkrét ajánlatom, de már voltak megkereséseim ezzel kapcsolatban. Bízom benne, hogy meglesz a helyem.

Köszönünk mindent, Kata!
Sok sikert és boldogságot kívánunk neked életed új fejezetéhez! 

(Fotók: budaorshandball.hu/Pozsonyi Roland)