„Kétajtós szekrények nyomták a vállunkat“ – Buday Dániel vezetőedző szezonértékelője

Története nyolcadik, a legutóbbi feljutást követően a negyedik NB I-es szezonját zárta május végén a Moyra-Budaörs Handball. Új csapatot építettünk, Magyar Kupa bronzérmet szereztünk, küzdöttünk és biztosan bennmaradtunk. Buday Dániel vezetőedzővel ötödik budaörsi szezonját követően a szokásaink szerint magasságokról és mélységekről beszélgettünk! 

A szezon végeztével hogy tekintesz vissza a kezdetekre?
Jól sikerült igazolási időszak és jelentős átalakulások után méltán bízhatunk abban, hogy erős, jó csapatunk lesz, ami a korábbi években felépített értékeket viheti tovább. A jóslatom bejött: nyolc-tíz azonos képességű riválissal lehetett számolni a mezőnyben. Tudtuk, hogy a két feljutó anyagilag, szakmailag és a keret minőségben is inkább az élmezőnyhöz konvergál majd. A két olimpikonunk később csatlakozott be a munkába és sérülések is hátráltattak bennünket, de az idény eleje összességében jól alakult. A Fehérvár és a Vác legyőzésével ellöktük a hajót a parttól.

Fájó pont mégis az ősz?
Igen az! Nyolc új játékos helyét, szerepét és feladatát megtalálni időigényes feladat volt. A hazai Békéscsaba, Kisvárda és Vasas bajnokikból nyilván nem egy pontot számoltunk. Ezeket az elhullajtott pontokat cipeltük egész évben. Plusz öt egységgel meggyőződésem, hogy majdhogynem azonos helyért küzdhettünk volna, mint tavaly. Érzésre ez lehetett volna a maximum.

Mi mozdított ki bennünket az átmeneti sikertelenségből?
Jött az Európa-bajnokság és a válogatott szünet, amikor volt időnk átértékelni a dolgokat. A riválisokkal szemben nekünk nem volt lehetőségünk játékoscserékkel operálni, házon belül kellett rendezni a kialakult helyzetet. Főleg a védelem és a kapusok együttműködésén dolgoztunk a rendelkezésünkre álló hat hétben. Sikerült megoldást találnunk, ettől a ponttól kezdtünk nagybetűs csapattá formálódni, ami a januári játékon már tetten érhető volt. Érezhető és látható volt az akarat, sokkal összeszedettebbek voltunk, és elkezdtük a számunkra létfontosságú meccseket megnyerni.

Ebből következett a klubtörténelmi sikert jelentő Magyar Kupa bronzérem?
A Magyar Kupa Final4-ba jutás önmagában egy óriási fegyvertény, az meg, hogy érmet is szereztünk, a hab volt a tortán. Tiszteletet parancsolt ez a teljesítmény, amire büszke lehet minden játékos, vezető, szponzor és az egész város is. Mindenképpen bekeretezi a szezonunkat ez a siker, hiszen óriási lendületet adott a folytatásra. Hozzáteszem, akkor kicsit beárnyékolta az örömünket a tabellán betöltött pozíciónk és Nada kiválása. Hirtelen sokkhatásként ért minket az új helyzet, de tartottuk magunkat azon elvünkhöz, hogy aki menni akar, az mehet. Senkit se fogunk erőszakkal itt tartani. A lényeg, hogy jól reagált rá a csapat és Eszti főszereplővé lépett elő a posztján. 

Mondhatjuk, hogy jól reagált az óriási nyomásra és stresszre a társaság?
Kétajtós szekrények nyomták a vállunkat. Öt kulcsmérkőzésünk volt tavasszal, amikor torkunkon volt a kés. All in-t mondtunk és ötből négyet megnyertünk, sajnos a Szombathely ellen már teljesen ki voltunk zsigerelve. Amikor kellett, megjöttek a kimagasló egyéni teljesítmények, de patikamérlegen mértem a játékperceket, sakkoznom kellett végig. Rögös úton jutottunk el idáig, de összességében büszke vagyok a szezonra.

Mi a verdikt?
Tisztességesen dogozunk, ami bennük volt, kiadtuk, korrekt szezont futottunk. Az arculatunkat és pedigrénket megőriztük, továbbra is bárkit bátran fel lehet hívni Budaörsről. Idén is okosak maradtunk, nem mentünk bele felesleges pénzdobálásba, kapkodásba. Stresszes hónapok voltak, de jól jöttünk ki a szituációból. Köszönöm a kollégáimnak az egész évet, rengeteg segítséget kaptam tőlük. Jövőre még erősebben térünk vissza. 

Vártok Ramónáról…
Rami az utolsó fecske, akivel a kezdetektől fogva együtt dolgozom Budaörsön. Közösen éltünk át minden mélységet és magasságot. Öt év alatt egy kislányból érett, felnőtt nő, stabil élvonalbeli játékos és vezér lett. A teljesítménye is arányosan nőtt a felelősséggel, amit a nyakába tettünk. Egy intelligens kapus, aki ott volt fejben és megértette, hogy mik az elvárások vele szemben. Öröm volt vele dolgozni! Köszönöm a magas szintű munkát, amit beletett, további sok sikert és jó egészséget kívánok neki! 

Liliia Gorilskaról…
Le a kalappal előtte! Legidősebb játékosként mindig élmunkás volt. Egy rossz szava sem volt, edzéseken és meccseken is a tőle telhető legtöbbet nyújtotta. Csupa szív játékos, aki mindent megtett ezért a klubért. Megalkuvást nem ismerő nőként ismertem meg. Sok szép emléket őrzök róla, remélem, ő is hasonlókat visz magával rólunk. Komoly letéteményese az elmúlt három év sikereinek. Nagyon köszönöm a munkáját és minden jót kívánok neki!

Mistina Kittyről…
Mindig tisztességesen dolgozott, több fronton is helytállt, szerves része lett a klubunk életének. Az elmúlt hónapokban nagyon fontos védéseivel tartotta a lelket a csapatban. Köszönök mindent! Sok sikert kívánok neki is a továbbiakra! 

(Fotók: budaorshandball.hu/Pozsonyi Roland)