A 2017/2018-as szezon felénél járunk, 13 fordulót követően 11 ponttal az élvonalbeli tabella 7. helyén áll a kizárólag magyar játékosokból álló felnőtt női csapatunk. A java még hátravan, de már most rengeteg felejthetetlen pillanatot szereztek nekünk a lányok. Az építkezésről, az elért eredményekről, sérülésekről, kihívásokról és az elvárásokról kérdeztük Mihály Attila vezetőedzőt.
Nyáron nagymértékben átalakult a keret, kis túlzással újra kellett kezdeni az alapoktól. Szűk hat hónapja dolgoztok együtt, hol tart ma az építkezés?
Az élet hozta úgy, hogy viszonylag nagy volt a nyári játékosmozgás. Volt, akit szerettünk volna megtartani, volt, aki a több játéklehetőség reményében távozott, de valóban elölről kellett kezdenünk a csapatépítést. Az általunk képviselt szemléletre hamar ráéreztek az újonnan érkezettek, ami a legfontosabb, ugyanakkor a pályán még bőven van mit elsajátítanunk. Különleges helyzetbe kerültünk, hiszen váratlanul sok sérültünk lett az ősz folyamán, ők több-kevesebb időt kénytelenek kihagyni, ami befolyásolja a csapat kompletté formálását. Emiatt az elmúlt hónapok inkább a tűzoltásról, a pillanatnyi megoldásokról szóltak, mint a tudatos csapatépítésről.
13 meccs után 11 pont, 7. hely! Összességében mennyire vagy elégedett a számokkal és a mutatott teljesítménnyel?
A pontok száma és a helyezés hízelgő ránk nézve, ráadásul ez csak részeredmény. Sokkal fontosabb, mennyire leszünk képesek tartósan megbízható teljesítményt nyújtani, amiben azért van hiányérzetem, de sok játékosom előtt van fejlődési lehetőség, amiből későbbiekben a csapat fog profitálni.
Van számodra esetleg olyan pillanat az idei szezonból, ami különlegesebb emlék a többinél?
A legfrissebb élmény a Siófok elleni hazai találkozó, ahol extázisban játszottunk, de rendkívül örömteli látni újoncaink szerepvállalását és fejlődését az első osztályban.
Sportban természetesen nincs „ha”, mégis sokszor halljuk mostanában a csapat körül, hogy ha nem lenne ennyi sérültünk, akkor még jobb helyen állnánk. Te hogy látod ezt? Lesz még idén teljes a keret?
A korábbi szezonokban többnyire elkerültek a komolyabb sérülések, ez idén sajnos nem könnyítette meg a dolgunkat. A csapatsportokban természetesen benne vannak a sorozatos sérülések, de ezt a problémát a csapatnak kell áthidalni, ez nekünk zömében sikerült is.
Gerháth Fanni elkezdte az edzéseket, Kiskartali Zsófi közelít már az alagút végéhez, Pálos-Bognár Barbarának, Mézes Laurának és Plesztovits Alexának még kell egy kis idő, hogy pályára léphessenek, de mindent megtesznek, hogy ez minél előbb bekövetkezhessen.
Jóslást nem várok, de fel kell tennem a kérdést: mit vársz a tavasztól?
Stabilitást, pontokat, jókedvet a csapattól, ehhez biztatást a szurkolóinktól!