„Leírhatatlanul fájdalmas érzés“ – Pálos-Bognár Barbara

0
122

Lehet akármilyen alapos és preventív az edzésmunka, a sérülések akkor is az élsport kellemetlen velejárói. Sajnos a 2017-2018-as szezonban a Budaörs Handballnak kijutott az ilyesfajta nehézségekből, a nyári felkészülés kezdete óta többen kényszerültek nem tervezett pihenőre. Kedden a harmincadik születésnapját ünneplő Pálos-Bognár Barbara legutóbb szeptember végén Kisvárdán húzhatta magára a budaörsi mezt, vállsérülése nemcsak a klubcsapatunk élvonalbeli szereplésére, hanem a németországi világbajnokságra készülő válogatott keretre is hatással van. 

 

Ami leginkább érdekel mindenkit: hogy vagy most?
A kezdeti nehézségek után most már jobban vagyok, köszönöm! Megmondom őszintén, nem vártam, hogy ennyi fájdalommal jár majd a műtétet követő két hét, arról nem is beszélve, hogy mennyire kiszolgáltatott az ember, ha nem tudja használni a jobb kezét. Lelkileg és fizikailag is megviselt ez az időszak, de most már kezdek kijönni belőle. Kimondhatatlanul hálás vagyok a férjemért, aki ezúttal is mindenben mellettem áll és óriási segítség a mindennapi kihívások közepette. Igyekszem minél többet itt lenni a sportcsarnokban, hogy kicsit kikapcsoljon az agyam és másra is koncentráljak. Jövő hét pénteken kezdődik a bemozgatás, majd a hatodik héttől már izgalmasabb lesz az életem, ekkor aquafitness és futás szerepel a rehabilitációs programomban.

 

Ideális esetben mikor láthatunk újra a pályán?
A Doktor Úr azt mondta, hogy az ilyen súlyos sérülés hat hónap kieséssel jár, de bízom benne, hogy ennél hamarabb visszatérhetek. Korábban volt már két keresztszalag szakadásom és mind a két esetben öt hónap után már a pályán voltam. Nem vagyok az a típus, aki annyiban hagyja a dolgokat, arra készülök, hogy még ebben a szezonban visszatérek. Nem félek a munkától, mindent megteszek a gyors gyógyulásért, remélem a szervezetem is megfelelően regenerálódik majd. A célom az, hogy még ebben a szezonban magabiztosan visszaálljak a lányok közé, úgy, hogy hozzáteszek a csapat sikeréhez.

 

Különösen fájó időszakban ért utol a sérülés, hiszen nemcsak a klubcsapatod vesztette el hosszú időre az egyik kulcsjátékosát, hanem a decemberi VB-re készülő válogatott is kevesebb lett ezáltal. Hogy éled meg mindezt?
Leírhatatlanul fájdalmas érzés, de próbálom tartani magam. Keményen dolgoztam az elmúlt évben a válogatottal, hogy eljuthassak idáig, egy centire voltam életem első világversenyétől és mindez szertefoszlott egy pillanat alatt. Ahogy közeledik a torna, egyre jobban érzem ennek a súlyát. Őszintén remélem, hogy nem ez volt az utolsó lehetőségem tornán képviselni a hazámat. Úgy szeretnék visszatérni, hogy minden fronton a maximumot tudom nyújtani.

 

Összesen három meccsen léphettél pályára eddig a 2017-2018-as szezonban, a többi találkozón csak a lelátóról szorítottál a csapatért. Mennyire vagy elégedett a csapat eddigi eredménysorával?
Soha sem lehetünk teljesen elégedettek, mindig lehetne egy kicsit jobb, de véleményem szerint rendben volt a szezonkezdés. Komoly játékosmozgás után most már megvan az alap, amire építeni tudunk. A sok kihívás és nehézség ellenére a lányok megállják a helyüket, az eredmények előrelépést mutatnak, ám még nagyon sok van hátra a szezonból.

 

Amióta Budaörsre igazoltál, kiveszed a részed az utánpótlás nevelésből. Ez az időszak most hangsúlyosabban szól majd számodra a fiatalok képzéséről?
Határozottan, igen! A felszabadult időt és energiát erre fogom használni, nekem is jót tesz ha itt vagyok. Hangsúlyosabban szeretném kivenni a részem az utánpótlás munkából, még több időt tölteni a gyerekekkel. A legtöbbet idáig a fiúkkal foglalkoztam, de lányoknál is besegítek nagy örömmel, ha számítanak rám. Nem titok, hogy a későbbiekben szeretnék erőnléti edző lenni. Remélem, hasznára leszek a fiataloknak.

 

Jó munkát, jobbulást és mihamarabbi teljes felépülést kívánunk neked!