Az új időszámítás kapujából – szezonértékelő Buday Dániellel

0
821

Vezetőedzőnkkel a múltról, a jelenről és a jövőről is beszélgettünk!

Volt víz a medencében? Továbbra is jó döntésnek tartod, hogy a női mezőnyt és Budaörsöt választottad? 
Volt, csak nem látszott még az ugrás pillanatában. Mélyvíz ráadásul! Újdonságokkal, kihívásokkal teli, viszontagságos év volt mindannyiunk számára, de megoldottuk a házi feladatot. Az ígéret szerint minden feltétel adott volt a klubnál, nem szóltak bele a munkámba, követhettem a saját elképzeléseimet. Felkészült segítőket, jó csapatot és szép feladatot kaptam. Voltak megkereséseim a szezon közben is, de a helyemen vagyok, jól érzem magam itt és teendőm is akad még a klubnál. 

Sikerült maradéktalanul elvégezni azt a munkát, amit terveztél? 
Megnyertük a bajnokságot, NB I-es csapatot búcsúztattuk a Magyar Kupában, a Liga Kupában is jó meccset játszottunk az élvonalban bronzérmet szerző Mosonmagyaróvár otthonában. Az eredményeket tekintve, nincs hiányérzet bennem. A lehetőségeinkből kihoztuk a maximumot, de a koronavírus járvány, a keretet érintő szerkezeti változások (visszarendelt játékosok, sérülések) és az összesűrűsödött tavaszi menetrend éreztette hatását. A céljainkkal párhuzamban a munka mennyisége és minősége közel azonos volt az NB I-es csapatok programjával. Azt mondanám, hogy elképzeléseim 50%-át már sikerült pályára vinni, ami ilyen körülmények között jó eredmény, a játékrendszerünk alapjait sikerült lefektetni. Februártól már komoly sakkozás volt, patika mérlegen mértem ki a meghatározó játékosok között a perceket, így nem tudtunk új rendszereket, elképzeléseket beépíteni a játékunkba. A lányok felvették a ritmusomat és beleálltak a munkába, hogy közösen fejlődjünk. Ezen az úton megyünk tovább. 

Kismerted magad a női mezőnyben? 
Tökéletesen képbe kerültem, igen! A fizikális dolgokon túl sok apróságban át kellett állítanom az agyam, meg kellett szoknom bizonyos dolgokat, de felvettem a fonalat. A lányok – legalábbis az én csapatom –, sokkal lelkiismeretesebben dolgoznak, mint a fiúk. Nyugodtan hátat is fordíthatok nekik, akkor is teljes erőbedobással elvégezik a kiadott feladatot. Voltak csapatok, akik csalták a kézilabdát, csalták az időt, de ez ilyen. Mindenki a mi skalpunkat akarta, többen extrát nyújtottak ellenünk. Ezzel párhuzamosan felfelé is kellett tekintenem, hiszen tudatosan az első osztályba készültünk. Egy ponton túl a gondolataim egy része már arra járt.

Mi volt a legnagyobb kihívás számodra? 
Talán a játékosokban fenntartani a harci vágyat, a győzni akarást, ami elengedhetetlen a szintlépéshez. Ezúton is köszönöm a rutinosabb játékosok partnerségét, példaképek voltak,  kőkeményen beleálltak a munkába, támaszkodhattam rájuk. Egy irányba húzott a hajó, a fiatalok is szépen fejlődtek, egyre többet hozzá tudtak tenni a játékunkhoz. A szakmai stábnak csak helyére kellett illesztenie az elemeket. Külön büszke vagyok rá, hogy  senki sem ért oda a góllövő lista élmezőnyébe, ez is jól érezteti a közös teherviselést. 

Korábban azt nyilatkoztad, hogy júliusban új időszámítás kezdődik. Milyen változásokra számíthatunk? 
Sebesség, dinamika és erő! Ezen a három területen mindenképpen gyorsan fel kell vennünk az NB I-es tempót. A munka mennyisége és minősége adott, de az arányok változni fognak, például nagyobb hangsúly lesz a taktikán. Az alapozás első időszaka nagyon megterhelő lesz a játékosoknak, utána a sorsolás alakítja majd az optimális terhelést. A munka keményedni fog és a fegyelemre is jobban figyelünk majd, de a jó hangulat és a családias közeg marad. A csapat magja egyben maradt, mindenki kiérdemelte a helyét. A mi játékrendszerünk nem az ellenfélről szól, ha stabilan és fegyelmezetten tesszük a dolgunkat, eredményesek lehetünk. A célom az lesz, hogy mindenki tudja a dolgát!

Melyik posztokon szerettél volna mindenképpen erősíteni? 
Az élvonalban a boldoguláshoz szükségünk lesz minden poszton minimum két terhelhető játékosra. Ezzel tovább tudjuk növelni a kombinációs lehetőségeket. Soha nem voltam egy olyan edző, akinél mindig csak 6-7 játékos játszik, mindenkinek meglesz a szerepe. Erősítenünk kellett balkezes fronton, be kellett foltoznunk a Hornyák Ági mögött tátongó űrt, poszt-társat kellett kapnia Szalai-Szita Katinak a szélen és Szabadfi Ágnesnek a falban. Elégedett vagyok, poszt specifikusan sikerült jól igazolni. A következő hetekben minden kiderül!

(Fotók: budaorshandball.hu / Pozsonyi Roland)