„Több mint valószínű, hogy hiányozni fog!“ – Varjas-Sipeki Flóra

Varjas-Sipeki Flóra Vácon kötött örök barátságot a kézilabdával. Újbudán, Békéscsabán és Fehérváron át vezetett útja, míg 2017-ben klubunkban találta magát. Rövid szombathelyi megszakítással összesen öt szezonon át őrizte kapunkat. Rengeteg élménnyel, szép emlékkel gazdagodva idén úgy döntött, eljött az ideje, hogy nyáron szögre akassza a cipőt. Kapusunkkal beszélgettünk!

Mióta motoszkált a fejedben az elhatározás?
Két évet írtam alá, amikor visszatértem 2020-ban Budaörsre, tehát az eredeti terv még a mostaninál is egy szezonnal karcsúbb volt. Ugyanakkor tavaly ősszel nagyon jól ment a védés, élveztem a játékot, emiatt végül a hosszabbítás mellett döntöttem. Persze ötvenéves koráig hivatásszerűen nem sportolhat az ember, de akkor is nagyon nehéz ezt így kimondani, hogy vége. A klubnál nyitottak lettek volna a folytatásra, így többször is megkérdőjeleztem önmagamat, de itt az ideje szembe nézni az új életemmel.

Készen állnak a jövőterveid?
Nem titok, hogy elsőszámú projekt, hogy bővüljön a családunk. Korrekt akartam lenni a klubbal, nem lebegtettem, tiszta helyzetet teremtettünk. A férjemmel nagyon szeretnénk már a családalapítás kihívásaival szembenézni. Az egészen biztos, hogy a gyermekáldásig sem fogok otthon ülni, vannak terveim, tanultam, képeztem magam a kézilabdával párhuzamosan. Kicsit sem félek én mindettől, inkább izgatott vagyok. 

Mire számítasz, hiányozni fog a versenysport? 
Többen szögre akasztották már a cipőt mellettem, mégis elvétve hallok olyat, hogy hiányolják a játékot. Sportoló családban nőttem fel, mégis egész későn találtam rá a saját szenvedélyemre. Megmondom őszintén, kislányként elképzelhetetlennek tartottam, hogy NB I-es sportoló leszek egy nap. Biztosan lehettem volna eredményesebb is, de azért büszke lenne rám így is az akkori önmagam. Ajándéknak élem meg, hogy egész eddigi felnőtt életemben azzal foglalkozhattam, amit igazán szeretek. A mostani fejemmel több mint valószínű, hogy hiányozni fog.

Hogy tekintesz a szezonból hátralévő meccsekre?
Már szeptemberben Győrben motoszkált a fejemben, hogy utoljára lépek pályára az Audi Arénában. Azóta minden meccsen megvolt az érzés, hogy ez az utolsó Békéscsabán, Vácon, Érden… Tegnap is eltört a mécses edzés után Ramival, mikor belegondoltunk, hogy három hónap és vége. Érdekes érzés!

Mit szeretnél még elérni a pályán? 
Több lehetőség is nagyon motivál. Nagyon szeretnék például bejutni a Magyar Kupa Final Fourba a csapattal. Amióta Budaörsön kézilabdázom, mindig lehetetlen volt a sorsolásunk, most itt a lehetőség a bizonyításra. Nagyon klassz lezárás lenne. A lehető legjobb helyezés elérése mellett kiemelt célom továbbá a Vác és a Békéscsaba legyőzése a bajnokságban. Ezek még hiányoznak a listámról. Ugyanakkor mindenki ellen szeretném a legjobb formámat hozni, akik ellen ősszel esetleg nem úgy ment a játék. Ki fogom érvezni minden percét! 

(Fotók: budaorshandball.hu / Pozsonyi Roland)