„Megérkeztünk, de van még feljebb“ – Buday Dániel vezetőedző összegzése a klub történetének legsikeresebb szezonja után

Története hetedik, a legutóbbi feljutást követően a harmadik NB I-es szezonját zárta május végén a Moyra-Budaörs Handball. Várakozásokon felül eredményes szezont, rekord helyezést (7.) és pontszámot (25) hozott az év. Buday Dániel vezetőedzővel negyedik budaörsi szezonját követően magasságokról és mélységekről beszélgettünk! 

Kimondod a verdiktet a csapatunkra a szezon végén?
Természetesen akadtak hullámhegyeink és -völgyeink, ugyanakkor huszonhat mérkőzés után az összkép teljesen pozitív számunkra. A korábbi évekhez lehet viszonyítani, tavaly is felérhettünk volna a középmezőnyhöz, csak az élet átírta a terveket. Ne feledjük, csupán két pont választott el minket a nyolcadiktól. Kinga a játékával, az egyéniségével és a góljaival úgy gondolom, betöltötte a Jovi távozása után keletkezett űrt. Vele kiegészülve sikerült idén megszereznünk az értékes hetedik helyet. De nem csak őt akarom kiemelni, hiszen többen meghálálták a beléjük vetett bizalmat, például Vártok Rami és Szabadfi Ági is extrát hozott. Igaz, végig az ötödik-hatodik pozíció körül tanyáztunk, ami kicsit most fura lehet, ám egy percig se szabad szomorkodni, nagyon szép eredményt értünk el. Pontokat tekintve az év elején felvázoltakat még túl is teljesítettük, helyezésben pedig a céljaink maximumát hoztuk. A klub történetének legjobb eredménye mindez. 

Milyen gondolataid vannak a tabellára tekintve?
Meglepett például, hogy a négy élcsapat mögött idén mennyire szétszakadt tavasszal a mezőny többi része. Így is nyolc-kilenc együttes közel azonos erőt képviselt a meccseken, rangadót játszottak egymás ellen, ahol egy-egy találaton múlt a pontok sorsa. Elszakadt a középmezőny és szinte végig hatalmas volt a csata a bent maradásért a hátsó régióban. Hat csapat végzett előttük és hét mögöttünk. Mindig van feljebb, ugyanakkor amit négy évvel ezelőtt felvázoltunk, hogy egy élvonalbeli stabil középcsapattá váljunk, az mostanra teljes egészében megvalósult. Egy szerethető csapat vagyunk. Ha tovább is keményen dolgozunk, a jövőnk még fényesebb lehet, de nem árulunk zsákbamacskát, egy nagyon nehéz év fog következni.

Miket neveznél meg legmélyebb és legmagasabb pontoknak? 
Azt kell mondjam, hogy balanszban maradtunk, korrektül kijöttünk a nehezebb időszakokból. Voltak olyan mérkőzések, amikor fájt a pontvesztés, de olyat is hoztunk, amit nem vártunk előzetesen. Fájhat a kozármislenyi, az esztergomi és a székesfehérvári vereség. Még a későbbi bajnok Ferencváros elleni egygólos vereség is, bár talán az irreális lett volna. A stabilitásunkat mutatja az is, hogy tíz pontot idegenben szereztünk. Legyőztük a váciakat, akik közel egy évtizede tapadtak az élmezőnyre. Négy meccset nyertünk zsinórban a szezon közepén, még hármat sem nyertünk korábban egymás után az élvonalban. A Békéscsabánál, a NEKA-nál és a Vasasnál oda-vissza jobbnak bizonyultunk. Az utolsó hét meccsünkből ötöt megnyertünk. Közben az irányítónk kilőtte a válogatottat az olimpiai selejtezőre. Könnyen találunk pozitív emlékeket. Gratuláció jár a játékosoknak, az edzői stábnak és a klub minden egyes dolgozójának.

A sikeres szezon titka továbbá a játékoskeret épsége?
Nagyon fontos, bizony! Sokaknak volt kihagyott mérkőzése, de mindig volt, aki be tudott ugrani. Egyszer sem maradtunk pácban, a megfelelő időszakokban rendelkezésemre álltak a lányok, súlyos sérülést senki nem szenvedett. Mindez nagyban köszönhető az orvosunknak, a sportmasszőrjeinknek, az erőnléti edzőinknek, a fizioterapeutánknak és a gyógytornászainknak. 

Érzelmileg mennyire volt húzós a szezon az év végére bejelentett távozások miatt? 
Nem volt egyszerű, hiszen három-négy évig alapembereim voltak többen a távozó játékosok közül. Vivi, Édzsi és Barbi tudására, elhivatottságukra építettem már az NB I/B-s csapatunkat is, nehéz szavakba önteni, hogy mennyi munkát tettek bele a közös projektünkbe. Természetesen meg kell említenem Melit és Kikit is, akik az élvonalban tettek meg mindent ezért a klubért. Egy edző megszereti a játékosait, megismertük egymást már az évek alatt, szemvillanásból tudtuk, hogy mit gondol a másik. Voltak konfliktusaink, de összességében ez egy nagyon korrekt munkakapcsolat volt. Benne volt a fejekben, hogy ez az utolsó év, de így is magas teljesítményt adtak le a lányok. Hiányozni fognak, nem lesz egyszerű a pótlásuk, de az életnek mennie kell tovább. 

Nyáron gyakorlatilag új csapatot kell építened. Hogyan tekintesz a közeljövőre?
Az elmúlt években minimálisan változott a keret, apránként épültek be a játékosok. Ez most egészen máshogy néz majd ki, előről kell kezdenem az új játékosokkal. Annyi a szerencse, hogy maradnak rutinos embereim, akik a segítségemre lesznek. A fizikális rész mellett most sokkal többet fogunk a taktikai résszel foglalkozni. Érdekes feladat lesz, de nem véletlenül érkeznek, akik érkeznek, bízunk bennünk. Ráadásul két nagyon erős csapat jutott fel NB I/B-ből, majdhogynem azt tudom mondani, hogy tíz azonos képességű gárda lesz a mezőnyben. Élet-halál meccseket várok.

Gergely-Zsigmond Vivienről…
Az a személyiség, egyéniség, amit ő képviselt, az mindig is nagyon fontos volt a csapat számára. A szakmai rész, a csupaszív játék, a pályán kellő agresszivitás, a segítőkészség mellett tyúkanyó szerepet vállalt magára. Az emberi mivolta, figyelme, gondja ránk nagyon fog hiányozni. Összeszedte ezt a kis társaságot. Mindig munkára kész volt, mindig elöl ment és csinálta szó nélkül. Nehéz lesz ilyen játékost találni!

Szövérdffy-Szabadfi Ágnesről…
Soha nem titkoltam, hogy az egyik kedvenc játékosom volt. A munkája mindig kimagasló, a csapathoz a lojalitása mind megvolt. Kiszámítható, stabil teljesítményt nyújtott, egy bizonyos szint alá soha sem ment. Óriási érték volt a pályán, amit kértem tőle, tízből kilencet hiba nélkül megcsinált. Nagyon jó szezont futott, nemhiába lett az év legjobbja. Hatalmas űrt hagy maga után. 

Pálos-Bognár Barbaráról…
Már az érkezésemkor tudtam, hogy egy kivételes játékosról van szó. Az ő agyára, játékintelligenciájára építettem az egész rendszeremet. Voltak összezörrenéseink, de mindig közös nevezőre jutottunk. Értette és tökéletesen pályára vitte a rendszeremet. Nem véletlenül futott be ilyen szép karriert. Szívvel lélekkel dolgozott, mindig élmunkás volt. A kisujjában van az egész játék, borzasztóan fog hiányozni. 

(Fotók: Pozsonyi Roland és Bodnár Lajos)